május 23., 20:00 - május 25., 4:30

A kép forrása:

https://fbcdn-sphotos-g-a.akamaihd.net/hphotos-ak-prn1/t1/q71/s720x720/75933_447857125341362_890562585_n.jpg

Május 23. péntek:

20:00 Halitosis

20:20 Karak

20:40 Pigpride

21:00 JACK

21:30 Diskobra

22:15 BANDANAS

23:10 Freedom is a lie

23:50 Another way

00:25 NORMS

01:05 Szarcsapat

Május 24. szombat

16:30 Garga Pitic

17:00 Opus null

17:55 Hisztéria

18:35 Fuseism

19:20 Padkarosda

19:50 Fake shakes

20:25 Krokodil

21:00 Positive waves

21:30 PFA

22:00 Wroongg

22:30 Rákosi

23:00 Liberal youth

23:50 Social free face

00:25 Roles and rules

00:55 Larry Kubiac

___

Békés Márton | 2012. április 5.

Régi iskola - új erővel

http://jobbklikk.hu/index.php?Cikk=738

Végre megtörtént az egy évtizede elfelejtődni látszó régisulis hangzás és a szigorú hardcore-etika hatásos újrafogalmazása Magyarországon. Három-négy lemezkritika.

Mintha a ’90-es évek közepén-végén járnánk: 2011 decemberében három nagyon erős magyar hardcore-lemez is megjelent, majd 2012 tavaszán a negyed százados múltra visszatekintő ős-hardcore AMD is új nagylemezzel jelentkezett, 1995 óta először. A Savaria Colonia Hardcore két alapcsapata, a Liberal Youth és a Social Free Face, valamint az egri Hardcore Family legerősebb oszlopa, a Tisztán a Cél Felé szinte egy időben hozta ki legújabb stúdióalbumát tavaly év végén. Mindhárom anyagot a személyes elköteleződés, a közösség iránti hűség, valamint a kiérlelt zenei teljesítmény, és a halálosan komolyan vett szövegek kompromisszum-mentes előadásmódja jellemzi. Így nem túlzás azt mondani, hogy végre megtörtént az egy évtizede elfelejtődni látszó régisulis hangzás és a szigorú hardcore-etika hatásos újrafogalmazása.

Negyedik szakasz

A kis túlzással negyedszázadosnak mondható magyar hardcore története négy szakaszra osztható. Ahogyan Amerikában is, a punk és a hardcore egymástól való elválása egy hosszabb folyamat része volt, amelynek egyik fele a mondanivaló absztraktabb szintre emelése és a HC-t övező erkölcsi tartás kidolgozása volt (majd ezt nyomatékosította rövidesen a straight edge megjelenése, aztán a youth crew irányzat létrejötte, és végül a vegan és a positive hardcore kialakulása), másik része pedig a punkos hangzásról egy fegyelmezettebb, tétel-szerűbb és fémesebb zenei nyelvre való áttérés. Az 1978-80-as amerikai kezdetek után meglehetősen gyorsan, egy szűk évtizeden belül Magyarországon is megjelent a hardcore-punk, amelyet elsőként a legendás Leukémia és az ikonikus AMD (Anti Military Demonstrations) képviselt.

A ’86-os alapítású Leukémia egy évvel később hozta ki négyszámos demóját, majd az ezt követő ’89-es újabb demo (Apokalipszis) és a ’92-es album (Közel a fejhajlító-géphez) már túllépett a punkon, és elindult a hardcore, vagy még inkább metalcore felé. A tagátfedések (Cséb, Füleki Sándor gitáros, Sótár) miatt akár a Leukémia másik ágának is tekinthető AMD a hazai punk-színtér elszürkülése idején robbant be, amikor az első nagy hullám (CPg, ETA, Kretens, QSS) után a ’80-as évek középső harmadától kissé elapadt a magyar punk folytatása (kivétel: 88-as Csoport, Auróra, Elit Osztag). Az 1987 nyarán alapított AMD a rendszerváltás küszöbén a legnépszerűbb punk-együttesként fordult a hardcore felé, ’88-as tíz számos demójukon már feltűnt a BPHC felirat is. A számok ugyanakkor továbbvitték a korai magyar punk depresszív üzenetét, amely a pusztulás, a bezártság, a háború, az élet veszélyeztetettsége és a klausztrofób érzések körül kavargott. Így a legtöbb szám egy igencsak nyomasztó világra reflektált (Bombázás, Ember a sínen, Karó, Mániákus tömeggyilkos, Mészárszéki hétköznap, Pestis, Tiltott zóna), egy kicsit megidézve a ’70-es évek végének magyar pre- és art-punk színterén méltán legendás névre szert tevő Molnár Gergely hasonlóan sötét textusait. Ebből a szempontból a zenekar zeneileg és szövegében a Tizedes meg a többiekkel is közeli rokonságba került. Tegyük hozzá: a ’80-as évek közepén hasító punk-együttes olyan számai, mint a Zuhanj te bombázó (meg a Tárul az ajtó, a Senki és a Mészáros világ) bizonyos szempontból meg is előlegezte a magyar hardcore-t. Így nem csoda, ha Bandanas néven később a Budapest Hardcore meghatározó tagja lett.

Az AMD itthon már híres volt, amikor Németországban bakeliten megjelent a húsz számos Sucking Stalin Tour című korongja. Az AMD harmadik hanganyaga, az 1990-es Ne vonulj be a legendás címadó dallal, az 1991-es - borítóján plasztikus Goya-grafikával üzenő - A háború borzalmai, sőt még rosszabb című első hivatalos, profi kiadványa pedig a méltán híres Tisztán a cél felé című nyitó felvétellel írta be magát örökre a magyar hardcore történetébe. A ’91-ben kiadott album a három-négy éves, korábban írott számok letisztázott változatait nyújtotta, néhány új szerzemény mellett. Az AMD ekkorra itthon és külföldön már népszerű zenekar lett, több hónapos európai turnéi és teltházas hazai fellépései a magyar zenei underground méltatlanul elfeledett, szép fejezeteit írták meg. A ’90-es évek első harmadára kultikussá emelkedő AMD leginkább intenzív élő fellépéseinek és persze a zenekart meg a közönséget magával húzó frontemberének, az alapító-énekes Sótárnak köszönhette sikerét. Az ő kilépése (1993) és halála (1994) után a zenekar megszűnt, de 1995-ben egy nagylemez (Túlélők) megjelentetése erejéig újjászerveződött.

1996 és 2005 között szünetelt az AMD működése, majd alapítása után 25 évvel, idén tavasszal kihozták második nagylemezüket, egyben a zenekar történetének hatodik zenei anyagát. A Mindenen kívül 12 új és 6 újra feldolgozott felvétele hűen követi az eddigi vonalat, amikor a tördelt ütemeket sötét víziókkal vegyíti. Jó példa erre rögtön a legelső szám (Ketten vagyok), amely a skizofrén elme szenvedését ("Ketten vagyok ebben a testben / Ördög és angyal egy jelmezben") a társadalom bomlott elméjű működésére vetíti.

Mindezzel meg is volna a hazai HC őskorszakának áttekintése. Mindebből az látszik, hogy az amerikai zenei hatások (Agnostic Front, Bad Brains, Dead Kennedys, Youth of Today) mellett korántsem elhanyagolhatóak (sőt!) a magyar hardcore autentikus, hazai előzményei, amelynek köszönhetően a zenén belül a punkos zörejek, a szövegben pedig a társadalomkritikai attitűd maradandósága vált jellemzővé.

Mire az úttörő AMD 1996-ra feloszlott, megjelent a magyar hardcore másik (ha nem is feltétlenül a második) nemzedéke. A ’90-es évek közepén-második felében virágzott a hazai HC-színtér: ezt bizonyította többek között, hogy 1996-ban megjelent egy válogatás (Hungarian Hardcore Time), rajta olyan meghatározó együttesek számaival, mint az All for Nothing, a C.E.F.R.E., a Grudgers, az Other Side, a Pretended Justice, a Salted Monkeys és a Said. Ekkor kezdett el lendületet venni a győri Kevés, a gyulai Falkongate, és ’97-ben adta első koncertjét a Savaria Colonia Hardcore alaptriója (Liberal Youth, Social Free Face, United Side). A felsorolásból nem hiányozhatnak a fővárosi bandák (Burning Inside, Sedative Bang, Sokan Mások) és az egri együttesek sora sem (Anger, Forcas). Míg a szombathelyiek a klasszikus old school irányvonalat képviselték, addig Budapesten a Dawncore-Newborn-páros vált meghatározóvá, amelyek az ezredfordulóra a dallamosabb, metalcore-os irányba mozdultak el. Ez az időszak volt a hőskor.

A színtér összetételét tovább alakító 2000-es években a csepeli Something Against You, a nagy karriert befutó Blind Myself, az Idoru és a straight edge megjelenése (Hold X True) hozott újat. Egerben két zenekar, a Tisztán a Cél Felé és a Tango Undergrund bizonyult maradandónak, Szombathelyen pedig a folyamatosan működő Social Free Face mellett ekkor alakult újjá a Liberal Youth, és a United Side-ból Speak Up! lett.

Kis túlzással elmondható, hogy 2011 vége, 2012 eleje a magyar hardcore negyedik nagy időszakának kezdete, amely egyúttal ki is jelöli a Szombathely-Eger-tengelyt, ahol a nagy dolgok történnek. Mindkét helyszín a kicsit New York-os old school hardcore-ral jellemezhető. Míg a Liberal Youth többnyire húzós, rövid számokkal dolgozik, amelyet aprítós zúzda jellemez, a szöveg pedig szintén egyértelmű, rövid üzenet-továbbítás, addig a Social Free Face-re a kiállások, a tördeltebb ütemek és a ritmusváltások jellemzőek, ehhez passzított dinamikus énekkel, és hol rövidebb felszólításokkal, hol hosszabb sorokkal. A Tisztán a Cél Felé ugyanakkor kiszámítható, egyenletes "paraszt hardcore-t" (Gulab) játszik, ahol szintén hangsúlyos a szöveg, amelyet megerősít az egyedülálló krisna core-os mondanivaló. A most kijött három lemez egységes abban, hogy zeneileg visszatérést jelentenek a klasszikus (old school) hardcore-hoz, a rájuk jellemző egyéni szövegvilág már egy abszolút kiérlelt világképről tanúskodik, az üzenetek közös pontja pedig a markáns kinyilatkoztatásokon túl, hogy nagyon határozott erkölcsi alapállásról szólalnak meg, és a kritikát megkoronázzák az egyéni döntések és a közösség iránti hűség fontosságának hangoztatásával.

Miközben a hazai rock/underground-színtér jó ideje poposabb irányba tolódik, és egy időben fenyegető volt a hardcore feloldódása is, addig a három vidéki zenekar teljes irányváltást hajtott végre. Talán a magyar nyelvű éneknek és a hosszú ideje tevékenykedő tagoknak köszönhető (mindhárom együttes negyedik jelentősebb hanganyagát adta ki), hogy nagyon ráéreztek arra, hogy most kell visszarángatni és beindítani újra a magyar hardcore-színteret. (Ehhez adhat legitimációt, ösztönzést és megerősítést az AMD újjáéledése.) Nyilván az sem véletlen, hogy olyan közegből kerülnek ki mindhárman, amely hosszú ideje működik, és szilárd hátteret biztosít. Így azok után, hogy mind a szombathelyi Colonia, mind az egri Family HC-együttesek sorát bocsátotta ki az elmúlt tíz-tizenöt évben, most a hazai szcéna megújítását - gyökereihez való visszavezetését - is elmondhatják magukról.

Az 1996/97 körül létrejött Savaria Colonia Hardcore és a jó tíz éve működő egri Hardcore Family sem a semmiből keletkezett. Előbbit olyan lokálisan ismert együttesek alapozták meg a ’90-es évek hajnalán, mint a Bullshit, a Canis Merga, a KHV és a Mommy’s Flowers, utóbbi előzményei között a helyi Boston Klinikát, a Genetikát és a Gusztust kell megemlíteni. Azon kívül, hogy a lassan több mint két évtizedes helyi zenei előzményeknek hála a három együttesben professzionális zenei tudással bíró tagok játszanak, valójában a barátságok tartják össze őket (a két szombathelyi csapatnak ráadásul két közös gitárosa is van). Örvendetes, hogy a két nyugat-magyarországi együttes nem a ’90-es évek második felében zajló felfutásuk nosztalgikus utánérzését alkotta meg 2011 végén, hanem a bejáratott úton haladnak nyílegyenesen tovább, az egri zenekar pedig egyenletes szintet produkálva adta ki új anyagát. Jegyezzük meg: az AMD új nagylemeze sem saját korábbi időszakának utólagos dokumentálását végezte el, hanem bebizonyította, hogy a régi és letisztított zenei alapokon új tartalom futtatható.

Senkitől semmi

A ’95-ben alakult Liberal Youth mindig is a rövid, gyors, lényegre törő számairól volt ismert, ez a ’97-es Korlát nélkülön is hallható volt, akkor még Norszi hangjával. Az 1999 és 2003 között szünetelő együttes 2004-ben egy lemeznek beillő, a korábbi hangzásnál harapósabb demóval (Mi vagyunk az ellenséged) jelentkezett, majd egy év múlva jött ki a Pénzért, haszonért című korongjuk. Utóbbiakon - és azóta is - már Berci (ex-United Side) énekel, alapvetően meghatározva az együttes hangnemét. A Liberal Youth idén, ahogyan újjáalakulásakor is, ott folytatta, ahol abbahagyta, csak most a hangzás brutálisabb, a tempó pedig még gyorsabb lett. A nagyon régóta várt új lemez senkinek sem fog csalódást okozni, aki ismeri és szereti az együttest. A negyed órás albumra kilenc, vadonatúj számot raktak fel. (Ez azért fontos, mert a Liberal Youth 2004/2005-ben néhány számát újra elkészítette, amely végül kidolgozottabb felvételeket - Hibás világ, Kemény a kéz, Korrupt - eredményezett.)

Az új számokból most is a régi hangzás és az ismert hozzáállás szól, kivételt talán a vége felé található 12 másodperces Bármit teszel..., vagy még inkább a grindcore-os Nem érdekel! képez. A korábbiakhoz hasonlóan nyers, de most a crust punk irányába hajló hangzás mellett a mondanivaló nem módosult: a bandára mindig is jellemző társadalomkritikus hozzáállás leginkább az egyéni erkölcstelenség bírálatán keresztül szólal meg, amellyel szemben a személyes választások melletti kiállásra, és a saját döntésekért való felelősségvállalásra való buzdítás áll. A büszkeség és az indulatos igazságosztás persze most sem marad el, így ami a 2005-ös albumon az Igyál, vezess, dögölj meg volt, az most a gyermekbántalmazásról szóló T. (egy agyonvert fiú) igaz történetének feldolgozása lett. Igazi Liberal Youth-os szám a Fejlődésről szóló pesszimista prédikáció ("kőbalta helyett fejlövés - pusztulásba visz minden fejlődés"), az egyik szombathelyi elődzenekar előtti tisztelgés (Keleten a helyzet változatlan) és a pörgős Körbe. A ’97-es albumot idézi az egyéni élethelyzetekről szóló, jól eltalált két szám (A probléma, Ki a mélyből), olyan üzenetekkel, mint hogy "a probléma te magad vagy", és "belepusztulsz, ha hagyod magad".

Az album nyitó és címadó, egyben legjobb száma (Senkitől nem kell semmi) a korábbiak közül a Korrupt és a Mi vagyunk az ellenséged csapásirányát folytatja, amelyet könnyen felismerünk a telitalálatnak bizonyuló szövegben is: "Semmi! Senkitől nem kell semmi / Azt, ami legbelül van / Azt nem lehet tőlem elvenni." Ennyi.

Kolonizáció

A hajdanán két énekessel, egy ideje Béla jellegzetes orgánumával dolgozó Social Free Face szintén könnyen azonosítható zenei és szövegvilággal bír: a hosszabb számok kopogós dobmunkával, tört ritmusokkal, itt-ott kicsi dallammal készülnek, a szöveg pedig szókimondó, gondolkodásra, majd cselekvésre ösztönző felszólításokból áll. A Social Free Face idén sem tagadta meg magát, de inkább az 1997-es első lemez (Való a jelen) és a ’99-es második album (Belülről éget) irányvonalát folytatja, a nehezebben emészthető 2004-es Szélsőségek sodrásában helyett. A mostani anyag valójában tökéletesen felépített, zeneileg és szövegében is rendkívül koncepciózus album. A tíz, egyenként átlag három perces szám a társadalmi elégedetlenség, a kizsákmányolás, a gyűlölet, a politikai átverések szóvá tételétől tart az ébredés, az ellenállás és a megoldás felé.

A Harccal a világnak üzenete teljesen egyértelmű: a politikai élet nem más, mint a pénzért folyó harcok álságos világa (Hatalom, befolyás, pénz), amelyet az uszítás (Egymás ellen), a kizsákmányolás maradandósága (Minden a régi) és a gyűlöletkeltés (Vak gyűlölet) jellemez, de az egyéni ébredés, a felismerés (Elferdített képek, Van még erő bennem) és a közösség erőt ad (Jönnek a srácok, Ami újabb erőt ad) az ellenálláshoz (A türelem elfogy, Kihasználva). A Social Free Face félreérthetetlen szövegei most a korábbiak közül a leginkább politizáló Szélsőségek sodrásában anyagánál is világosabbak. A régivágású erkölcsi felháborodás őszinte és tiszteletreméltó balos bírálatokkal jár együtt. Az igen erős tételmondatok és refrének zeneileg hangsúlyos, nyomatékosító helyeken hangzanak el: "Egy szemét korban élünk / Nekünk ez jutott / Mindig egymás ellen / Az ember megbukott [...] A nácik, a komcsik / mindig csak hazudnak" (Egymás ellen); "A tolvaj gazdag, a melós szegény / Itt minden a régi [...] Ütni fog egyszer a nép / A becsület a törvény helyébe lép" (Minden a régi); "Láttam minden változást / Leromboltak mindent már" (Elferdített képek); "Ha elég volt / Üss az arcba / A tested, a lelked, a véred akarja" (A türelem elfogy) stb. Az album pozitív fele sem kevésbé jó: a Van még erő bennem rövidebb, de tipikusnak mondható SFF-szám, az Ami újabb erőt ad pedig csak a legutóbbi album Colonia-felvételéhez hasonlítható, igazi youth crew-himnusz ("A fiatalság fegyver a kézben / Változtass! Nyomulj előre [...] Ez az érzés örökre fogva tart / Hardcore ami újabb erőt ad / S. C. H. C. / Mindent a Coloniáért").

Az agresszív, lendületes, mozgósító Jönnek a srácok nem csak tökéletesen ráérzett sokak hangulatára ("Mennek előre / Szemben a világgal / Őszintén élnek / Egyenesen állnak"), hanem a lassabb résznél kimondja azt, ami alapvetően jellemzi az egész szcénát: "Nem lesz divat / Marad a föld alatt." Szerencsére.

Saját hardcore

A 2003-ban alakult Tisztán a Cél Felé a két veterán szombathelyi együttes mellett a legautentikusabb magyar HC-horda. Az eredetiséget nem csak az itt-ott punkos zenei világ garantálja, hanem a szövegek is. A hagyományos hardcore-t játszó egri csapat nevét ráadásul az AMD emblematikus számának címétől kölcsönözte. Mindehhez társul még az egészen különleges krisnás mondanivaló, amely Amerikában olyanok révén szólalt meg, mint a 108, a Cro-Mags és a Shelter. A TaCF igazán termékeny, hiszen 2004-ben (Forradalom), 2006-ban (1965. 09. 19.), majd 2008-ban (Krodha) is egy-egy albumot vett fel, majd újabb bő két év múlva megjelent a szintén szanszkrit nevű Darsana. Míg a harmadik stúdióanyag címe magyarul haragra fordítható, addig a mostani Isten - leginkább templomban átélhető - különleges meglátását, jelenléte átélését jelenti.

A TaCF most sem okozott csalódást: a kiszámítható zenei- és a megszokott szövegvilág most is az illúziókból, ostobaságból és szenvedésből felépülő világgal való szakítást és a pozitív értékek felé való fordulást adja elő az erős basszus és a pontos dobok aláfestésével. A kétévente kiadott lemezek mindegyikén átlag tucatnyi felvétel szerepelt, a mostani tizenhárom számot tartalmaz. Az eddigi anyagok koncert-kedvenc dühöngő számai (A rettegés íze, Ki vagyok én?, Legyen inkább botrány, Nem kell!), elgondolkodtató felvételei (Az ötödik, Béka a kútban, Csizmával az arcukba, Bölcső és koporsó, Láthatatlan ember) és missziós dalai (Minden faluban és városban, Nélküled) most is rendre felvonulnak. A határozott mondanivaló és a lecsupaszított zene mindkét esetben egyszerűségével hódít. A modern, materialista világ sivárságával, kiábrándító hitetlenségével és önfelszámoló gyakorlatával való szembeszállás az eddigi albumok üzenetét is meghatározta, amellyel szemben a tiszta élet, a helyes út felismerése, sőt egy saját világba való beburkolózás lehetősége áll. Mindez erőteljesen a Krisna-tudatú filozófia felől argumentálódik. Ennek megfelelően alakul a friss album anyaga is: a világ romlottságának radikális bírálata a lemez több pontján megszólal (Üres világ, Mert ilyen a világ, Mocsok). A néhány általánosabb megfogalmazású szöveg mellett a legerősebb talán az előbbi szám legelső sora: "Kihányt világ, bomlik az elme / Bármerre nézek, szenvedést látok / Az egyszer már lenyelt és kiokádott / Megrágott ételt zabáljuk." A szürke hétköznapok nyomasztó világáról szóló számok emlékeztetnek a Tizedes meg a többiek számainak hangulatára, a Senki pedig egy jól sikerült cover erejéig meg is idézi az egykori punk-zenekart. A Hősök és a Civilizáció az egri bandától megszokott markáns társadalomkritikát érvényesíti, a Hit és a Pozitív viszont igazi posicore számok. Négy nagyon jól eltalált felvételt tartalmaz az album. A címadó Darsana a kinti világ és az isteni pillanat minőségi ellentét feszegeti, az Egyetlen út pedig tulajdonképpen gyönyörű Krisna-himnusz. A nyitó Saját Hardcore igazi magyar hácés önvallomás, a záró Family pedig erőt adó nóta. Míg előbbi a "napról napra a saját harcod / itthon megélt saját hardcore" sorral tesz hitet, addig az utóbbi a most már több generációs egri és magyar színtérről, és a minket körülvevő világhoz való viszonyáról fest tökéletes képet.

Méghozzá így: "Tűz és harag, mi nem sodródunk az árral / A miénk egy igazi család, egy arctalan, üres világban / Ahol az erény szégyen és az erkölcs régen kiment a divatból / Ahol azt tanítják, hogy fordulj ki magadból." Korrekt.

Szombathely, 2012. január-március

(Képünk, amely a két szombathelyi együttes tavaly év végi lemezbemutató koncertjének plakátját ábrázolja, innen való.)

Videó:

Social Free Face - Egymás ellen